Másnap korán keltem ezért lementem a nappaliba inni valamit. Szerencsére vér helyett kóla volt. Kivettem a hűtőből és leültem a kanapéra. Hirtelen mellém ült valaki. Nagyon megijedtem de amikor megláttam Damon arcát megnyugodtam.
-A szívbajt hoztad rám!-mondtam
-Pont ez volt a cél.-mosolygott
Annyira cuki volt. Nagyon tetszik. Még jobban is mint kellene. Jól elbeszélgettünk Damon-nel. Pár órával később már nem bírtam tovább. A nővérem felhívott de nem vettem fel. Nem tehettem. Mit mondtam volna? Már nagyon haza akartam menni. Támadt egy ötletem. Lehet, hogy veszélyben vagyok de akkor is haza kell mennem. Halkan leosontam a lépcsőn és kimentem az ajtón. Lassan becsuktam és abban reménykedtem, hogy nem hallották meg. Szerencsésen sikerült hazamennem.
-Na végre!-aggodalmaskodott-Hol a fenében voltál? És miért nem vetted fel a telefont?
Emily úgy tekintett rám mintha a lánya lennék mivel a szüleink elhagytak minket még kiskoromban ő nevelt fel. Én ettől függetlenül még a testvéremként kezeltem de mindig is szerettem ha vigyázott rám. Ő volt a testvérem és az anyám egyben. Nagyon szeretem sőt.....
-Emi! Sajnálom. Csak az egyik barátnőmnél aludtam és lemerült a telefonom.
-Jól van. Semmi gond. Kérsz ebédet?
-Persze.
Elővett két tányért és szedett nekem levest.
-Köszi.-mosolyogtam
Gyorsan megettem aztán bementem a szobámba. Leültem a laptopomhoz és felmentem msnre. Fent volt a legjobb barátnőm Kat. Annyira jó fej. Nagyon szeretem. Bár kicsit nagy az egója de ezen kívül semmi bajom sincs vele. Beszélgettünk egy kicsit aztán kikapcsoltam a gépet. Hirtelen olvasni lett kedvem. Volt a szobámban egy hatalmas könyves polc. Levettem róla a kedvencemet és olvasni kezdtem. Annyira belemerültem, hogy azon kaptam magam este 8 van. Elmentem fürödni. Kb. 10 percig zuhanyoztam. Ekkor vettem észre, hogy nem hoztam be a pizsim. Hát ez szuper. Magamra csavartam a törölközőm és bementem a szobámba és bezártam az ajtót. Amikor megfordultam Damon állt előttem. Megint nagyon megijesztett. Ma már másodjára.Végignézett rajtam és ekkor fogtam fel, hogy törölközőben vagyok. Elpirultam. Gúnyosan mosolyogni kezdett. Ettől még jobban zavarban voltam.
-Később kellett volna jönnöm.-mosolygott még mindig
Azt hittem felpofozom de nem érnék el vele semmit. Meg se kottyanna neki.
-Mit akarsz ilyenkor?
-Csak azért jöttem, hogy visszavigyelek. Itt nem maradhatsz. Persze ha meg akarsz halni akkor nyugodtan....
-Persze, hogy nem akarok de itt a nővérem. Nem akarom egyedül hagyni.
-És mi van a szüleiddel?
Most mintha én lennék a vámpír akit szíven szúrnak egy karóval. Azt hittem elbőgöm magam.
-Tudod nekem nincsenek szüleim. Elhagytak minket mg kiskorunkban. A nővérem nevelt fel. Rajta kívül nem volt egyetlen rokonom se aki volt az meg nem akart minket befogadni. Lehet hogy kicsi voltam de akkor is fájt, hogy elhagytak. És mostanra már halottnak tekintem őket.
-Sajnálom.
-Semmi baj. Jó mehetünk de akkor a nővérem is jöjjön.
-Nem. Ő nem jöhet. Ha jön azzal veszélybe kerül az élete.
-Rendben.-mondtam és elkezdtem csomagolni. De én nagyon lassan haladtam ezért Damon besegített én addig lementem elbúcsúzni.
-Hiányozni fogsz.-mondta sírva Emi
-Te is nekem. Nagyon.-sírtam én is és megöleltem
Pár percig még ölelkeztünk majd Damon jelzett, hogy menjek. Még utoljára elbúcsúztunk majd elmentem. Damon felkapott és úgy mentünk. Pár másodperc alatt ott voltunk a Salvatore háznál. Amikor beléptünk már mindenki ott ücsörgött a kanapén. Elena, Caroline, Bonnie és Stefan.
-Jaj de jó, hogy visszajöttél!-öleltek meg a lányok
-Én is örülök csak a nővérem.....
Most egyszerre örültem ás szomorú is voltam. Megmutatták, hogy melyik lesz az én szobám. Az a szoba meseszép volt. Olyan volt mint amire mindig is vágytam
-Direkt a te ízlésed szerint rendeztük be.-mondta Stefan
-Köszönöm. Ez tényleg az én ízlésem.-mosolyogtam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése