1.rész

Csak szaladtam és szaladtam. Nem tudtam merre megyek. Már rég messze jártam a házunktól. Az az alak még mindig követett. Nagyon féltem. Ekkor bele ütköztem valakibe. Nem néztem fel hanem inkább megfordultam. Az alak eltűnt. Nem láttam sehol de azért még féltem. Visszafordultam.

-Jól vagy?-kérdezte

Erre nem válaszoltam semmit.

-Stefan, Stefan Salvatore.-nyújtott kezet

Erre már felfigyeltem.

-Tayra Taylor.-viszonoztam a kézfogását

-Jól vagy?-kérdezte meg újra

-Nem az az ember.....-elakadtam

-Üldözött.-fejezte be a mondatom

-Igen. És nagyon félek. Nem tudom mit csináljak? Haza kéne mennem de nem merek. Félek attól, hogy......-ismét elakadtam és rám tört a sírás de vissza fojtottam

-Nyugodj meg! Gyere velem. Bennem megbízhatsz. Elviszlek egy biztonságos helyre.

Pár percig gondolkodtam majd beleegyeztem. El sétáltunk egy kis piros, régimódi autóhoz. Beszálltunk. Út közben sokat beszélgettem Stefan-nal.

-Hallottál már a vámpírokról?-kérdezte

-Igen de ez most, hogy jön ide?

-Aki követett az is egy vámpír volt. A neve Klaus. Ezt nem akartam elmondani de tudnod kellett.

-Egy vámpír?-kérdeztem meglepetten

Nem értettem. Akkor most léteznek vámpírok?

-Én is az vagyok. Vannak jó és rossz vámpírok. Klaus a rosszak közé tartozik én pedig a jókhoz. Nem ölök embert hanem tasakból iszom a vért.

Nem tudtam megszólalni.

-Tudod, hogy miért követtek téged?

-Nem.-mondtam mikorra végre felfogtam


-Mesélj nekem az őseidről. Mit tudsz róluk?
 
-Volt egy rokonom aki boszorkány volt. De nem az az átlagos boszorkány. Mert gondolom ha a vámpírok léteznek akkor a boszorkányok is. Ő volt a legerősebb. Mindegyiknél erősebb. Még 3 éves voltam amikor meghalt. De nagyon szerettem és sokat mesélt nekem az ilyen természetfeletti lényekről. És most már emlékszem. Mesélt valami Klaus-ról. Azt mondta, hogy Klaus többször is meg próbálta megölni. Csak ennyit mondott és azt, hogy a 18. születésnapomon valami megmagyarázhatatlan dolog fog velem történni. És hogy én valószínű nem fogom érteni..... Azt mondta szerencsés vagyok de vigyáznom kell Klaus-sal.
       
-Majd utánanézek. Ugye tudod, hogy rád is az a sors vár mint a....

-Mamámra. Ezt hogy érted?

-Ha betöltöd a 18. életévedet te leszel a legerősebb boszorkány. Hány éves vagy?

-17 egy hét múlva pedig már 18.

Ekkor megérkeztünk egy régimódi házhoz. Olyan gyönyörű volt.

-Mit keresünk mi itt?-kérdeztem miközben kiszálltunk az autóból.

-Itt lakom a bátyámmal és a barátnőmmel. Kedvelni fogod őket. Legalábbis a barátnőmet.

Bementünk a házba. Még belülről is gyönyörű volt.

-Stefan?-kérdezte egy lány

Gondolom Stefan barátnője. Amikor meglátott megtorpant és Stefan-ra nézett.

-Ő itt Tayra. Most találkoztam vele. Klaus üldözte. Szerintünk azért mert az őse volt a legerősebb boszorkánya földön és valószínű, hogy ő is az.

-Ő szia!-köszönt

-Szia!

-Az én nevem Elena.

-Örvendek! Az enyémet már tudod úgy hogy.....

Bementünk a nappaliba. Sokat beszélgettem velük és megismertem Damon-t. Ő egy nagyon aranyos és helyes srác. Legalábbis most még ilyen. Nagyon megkedveltem őket. Másnap megismertem Caroline-t és Bonnie-t. Megtudtam, hogy Caroline vámpír Bonnie pedig boszorkány.